Döntéshozási képesség
A sikeres vállalkozókat a szakmai és anyagi előrehaladás mellet a jó döntések jellemzik. Vegyünk példának egy étterem tulajdonosát, aki gondolkodik éttermének bővítésén. Elképzelhető, hogy ha nem bővíti terasszal az étterem vendégeket befogadó részét, akkor elesik növekedés által elért haszontól, viszont, ha a befogadóképesség növelésével együtt növelni tudja a vendégeinek számát is, akkor megtérülhet a befektetése. A vállalkozói és a döntéshozói tevékenység kockázattal (üzleti, pénzügyi, személyi, jogi, stb.) jár, ebből kifolyólag a döntéshozatali képesség meghatározó lehet egy vállalkozás sorsában, hiszen ahogy mondják „kockázat nélkül nincsen siker”. Számtalan történetet hallunk azokról az életművészekről, akik mindent egy lapra feltéve indultak neki a vállalkozásuk felépítésének. Ezek természetesen sok esetben különleges és egyedi esetek, de biztos az is, hogy minden sikerhez sok-sok kisebb és nagyobb döntés vezetett. Van, aki szerint önmagában a vállalkozás elindításához is kell egy határozott döntés. Otthagyni a stabil munkabeosztását és bérrendszert a vállalkozás világáért, már önmagában egy nagy döntést jelenthet. Nagyon híres lett az a kép a világhálón, amelyen Jeff Bezos ül az irodájában az 1990-es évek vége felé, és a falon egy Amazon.com-os poszter függ, mely láthatóan egy aerosol-os spray-vel lett felfújva. A későbbiek során, mint tudjuk ő lett a világ egyik leggazdagabb embere. Jeff Bezos szerint egy magas beosztású vezetőnek az ő cégében mindössze három jó döntést kell egy nap meghoznia, mivel egy-egy döntésén általában sok áll vagy bukik, ezért elég ha csak ennyi döntést hoz meg jól.
A döntési folyamatok azonban számos tényezőn múlnak, melyek többek között a vállalkozás jellegétől, helyzetétől és a döntéshozók attitűdjétől egyaránt függnek. Alapvetően három különböző altípusra oszthatjuk ezeket a folyamatokat:
- vállalkozói,
- adaptív,
- tervezői.
A vállalkozói megközelítést az alábbiak jellemzik:
- Az új lehetőségek keresése meghatározó lépés a stratégia megtervezése során, a vállalkozó szemléletében hangsúlyosak a pozitív lehetőségek, a gondolkodása megoldásorientált, a problémákat másodlagosnak tekinti.
- A hatalom és a felelősség egyaránt a vállalkozóé, ezért a formális eljárások gyakran hiányoznak, a működés nem rendelkezik rögzített és kinyilvánított elemekkel, a teljes folyamat a vállalkozó elképzeléseitől függ.
- A vállalkozói politikát gyakran a bizonytalansággal való szembenézés jellemzi, a nagyobb profit reményében sok esetben vállalnak jelentős mértékű kockázatot a vállalkozók.
- A központi cél a növekedés, a döntéshozó motivációja is eköré összpontosul.
Az adaptív megközelítés főként azokra a döntéshozókra jellemző, akik tartózkodnak a jelentős változtatásoktól. Ez esetben:
- A célrendszer nincs világosan meghatározva, nem jellemző a cél szerinti maximalizálás, kifejezetten a problémák megoldásait keresik.
- Az adaptív stratégiák és a kreatív megoldások jellemzik, a jelentkező kihívásokra keresik a válaszokat az új lehetőségek feltárása helyett.
- A korábban elért stabil helyzet megtartás a cél, nagy hangsúlyt fektetnek a visszacsatolásra.
- A döntések nem kapcsolódnak össze a stratégia folyamán, a döntéshozók nem tudják összhangba hozni őket, a koordináció nem jellemző.
A tervezői megközelítés során a döntéshozók alapos és meghatározott célokkal rendelkeznek. A döntési folyamat ez esetben egy tervezési folyamattal egyenlő, melynek során sor kerül a részletes helyzetelemzésre, a jövővel kapcsolatos elképzelések meghatározására és a megvalósításra.
A kulcsszereplő az elemző, aki ismeri és alkalmazza a tervezéshez szükséges módszertani eljárásokat. A tervezés a rendszerszemléletű elemzésre alapoz, egyaránt magába foglalja az új alternatívák keresését és a problémamegoldást. A struktúra a célokat és eszközöket egymáshoz rendeli, a célok és az erőforrások között igyekszik összhangot teremteni.